Az idő rettenetesen gyorsan telik. Illetve néha így érzek, néha meg úgy, hogy nem eléggé. Múltkor épp erről beszélgettünk a chilei barátommal. Ő már körülbelül egy hónapja nem jár iskolába, mert úgy döntött, ha úgyis "újra kell járnia" a 11. évet, akkor miért ne töltse az utazásig fennmaradó szabadidejét izgalmas dolgokkal. Délelőtt egy kis hegedű, délután egy kis salsa, közben meg ami belefér. Hát, nem tudom, lehet, hogy ő csinálja jól. Mondjuk bennem fel sem merült, hogy egy évet lezáratlanul hagyjak itthon. És lehet, hogy azzal a plusz két hónappal sem tudtam volna mit kezdeni. Be kell látni, én nagyon szeret(t)em az iskolámat. A fennmaradó pár hét is számomra tulajdonképpen már egy búcsú. Ezért talán túlságosan is meglágyultam bizonyos dolgokkal szemben. Mind másokkal, mind magammal szemben. Ez igaz arra, hogy ha valaki valamit nem úgy csinál, ahogy nekem tetszik, akkor nem szólok bele. (Régen azért nem mindig voltam ilyen bölcs, sajnos be kell látni.) Vagy, ha épp az Aldiban járunk, akkor nem fogok nemet mondani a Cuppanós Macinak a hűtőpultban, amikor olyan szépen mosolyog rám. Ugyan miért tenném, hiszen Szingapúrban nincs Cuppanós Maci, és talán most eszem utoljára mielőtt kimennék. Úgyhogy talán valakinek úgy tűnhet, mintha versenyt futnék az idővel, hogy mindent elintézzek, és utoljára csináljak vagy ne csináljak dolgokat. De a sors fintora, hogy inkább egymás kezét fogva sétálunk át a napokon, és mindent megcsodálunk még utoljára. Úgyhogy egyáltalán nem vagyok kétségbeesve attól a ténytől, hogy már csak nemtudommennyi (66?) nap van az indulásomig.
Már csak két hét van a budapesti UWC-díszebédig. Egészen magával ragadott a dolog, hogy egy ilyen eseményen fogok részt venni. Ráadásul ott újra találkozunk az Öttel. Már nagyon várom, hogy sokat és még többet beszélgessünk. Tudom, hogy néha egészen magabiztosnak tűnök (néha meg egészen nem, nincs tudathasadásom), de azért szerintem mindannyiunknak sokat jelent, hogy ha sok ezer kilométerre is egymástól, de mégis egy hasonló élményben fogunk élni nap mint nap. Nagyon kíváncsi vagyok rá, ők hogy készülnek a feladatra.
Múltkor anyával vettünk egy kalocsai mintás ruhát. Egészen elbűvölő. Nem az a tipikus népviselet. Sőt, tulajdonképpen nem is az. Csak látszik rajta, hogy egyedi, és megmutathatom rajta a világnak, hogy milyen szép és igényes is a magyar. Sokszor beszélgettünk a csillebérci táborban a többiekkel (amikor még mit sem tudtunk a végkifejletről) arról, hogy ha valamelyikünk kijutna, akkor mennyire tartaná fontosnak az egészséges nacionalizmust. Nos, nekem továbbra is az a véleményem, hogy enélkül nem lehet, és nem is szabad egy embernek külföldön szerencsét próbálnia. Egyszerűen nem érdemli meg. A másik pedig az, hogy szerintem elég szomorú, hogy sokan, akik most ezt olvassák, azt a következtetést vonják le ebből a pár sorból, hogy "jajj, ez is egy nagy magyar"! És akkor mi van? Már negatív értelemben vagyunk "kénytelenek" használni ezt a kifejezést, sőt, még egy jelzővel is megtoldottuk, hogy naaagy, amit oly vehemensen és elnyújtva ejtünk, mintha legalábbis bűn lenne, ha egy kicsit is szaporábban ver majd a szívem, mikor jó ideig nem látom majd a hazámat, és egy mély sóhajjal búcsút veszünk egymástól a repülő ablakán keresztül. Szóval szerintem a nagy magyar ne legyen negatív fogalom. Szerencsére bő a nyelvünk szókincse, találjunk alkalmasabb szintagmát, ha még néhány elég szélsőséges eszmével is megtoldjuk szegény "naaagy magyar"-nak nevezett hősünket. Mert szerintem az még nem negatív és elítélendő, ha egy anya a lányát még utoljára nemzetibe öltözteti, mielőtt egy évre utoljára ölelik majd egymást. Ez egy nemes gesztus. Szerintem.
Szóval, mint már jó páran biztosan kijelentettétek a mai S.O.S-olvasás után, túltengenek bennem a hormonok. Pedig ennek biztos nem az oka. Csak kezdek átértékelni dolgokat. Ennyi. Mások lehet, hogy gyorsabbak voltak ezekben, mint én, nem tudom. De úgy gondolom, a cél a lényeg. És én már érzem az illatokat az alagút végéből. És nem, a fény nem gyorsabb az illatoknál. Ugyanis az illatok éreznek, és te is érzel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése