Azt hiszem, ennel jobb cimet nem is valaszthattam volna. Az eletem jelenleg errol szol. Itt es most. Lassan ket hete vagyok itt es a percek csak ugy rohannak. Az orak hosszuak, a szabadido keves. Naponta kb egy lukas orad van, azalatt altalaban pihensz vagy tanulsz, hogy a delutan nagyobb reszet tolthesd a barataiddal. Mert mar ilyenek is vannak. :) Szabad pillanatainkban egyszeruen csak felfedezzuk a kornyezetet, felszallunk egy buszra, amit nem tudunk, hova tart, vagy epp keszulunk a prezentacionkra, amit majd a hatodikos gyerekeknek tartunk a kulturarol, ahonnan szarmazunk. Igazabol a legfobb "problema", hogy a nap csak 24 orabol all. :) Neha maratoni csocsomeccset rendezunk a latin-amerikai sracokkal es a holland baratnommel, vagy csak egyszeruen megnezzuk a vilag legremesebb sorozatat, mert az fun.
Amikor eloszor leptem szingapuri foldre (koltoibb vagyok, mint valaha), oszinten nem hittem benne, hogy harom napnal tovabb birom az orszagban. Annyira tavolinak tunt az otthonom, es olyan remiszto volt ebbe az uj vilagba csoppenni. De aztan valahogy atalakultak bennem ezek az erzesek, es megerositettek bennem valami pozitivat, a szabadsagerzetemet. Nem tudom szavakkal kifejezni, milyen volt, mikor eloszor utaztam csak ugy egyedul a barataimmal, kaptam ra penzt, hogy azt egyek, amit akarok, onalloan rendezzem be a szobam. Igazabol mindent megtehetsz es kprobalhatsz, amit csak akarsz, rettentoen rugalmasak, es felnottkent kezelnek, ami persze felelosseggel jar, de rettento buszkeseggel tolt el, hogy biznak benned. Az egesz olyan, mintha egy mely lelegzetet vettem volna valahol a vilag tetejen, ahol csudasan tiszta a levego.
Az orientacios het volt az egyik legcsodasabb het eddigi eletemben. Meg akkor is, ha kozben vert is vettek, meg neha olyan izzadt voltal mint meg sohasem. Rengeteg kulturaval ismerkedem, lassan egymashoz csiszolodunk a koleszosokkal. Mar most olyanok vagyunk, mint egy nagy csalad, pedig meg alig egy hete ismerjuk csak egymast. Rengeteg csapatepito treningen vettunk reszt es meg fogunk is. Ettunk indiai etteremben, ez az egyik legcsudasabb elmenyem. En kezzel ettem, ugy ahogy hagyomanyosan kell, es ezen meglehetosen meglepodtek az indiai felszolgalok, mivel especiel egy szoke feher lany evett egyedul kezzel, harom tarsaval egyutt, akik kozul ketten indiaiak voltak. Mire befejeztem a vacsorat, sorra udvozoltek a pincerek es elismero tekintettel bologattak, mikor enni lattak. Volt ket fajta Amazing Race is, amin reszt vettunk. Az egyik a suliban a leheto legbugyutabb, de egyben neha leghasznosabb feladatokkal. A masik pedig Szingapurban mindenfele. Ettem durian-t, tancoltam fejhallgatos emberek mogott, buszken mutattam be a tobbieknek, hogy kell megenni egy egesz chilit ugy, hogy utana ne haljal bele, voltam elo piramis tetejen, mert legnagyobb megdobbenesemre en voltam a legkonnyebb, voltam egy tizemeletes haz tetejen, es felmasztam a legmagasabb pontjara (pontosabban voltak olyan gavallerok, akik felemeltek), etten japan, kinai, indiai es egyeb azsiai konyhak kulonlegessegeibol (azt hiszem, eddig a japan a kedvencem), tudok palcikaval enni(!), vesztem el parszor a varosban ugy, hogy cseppet sem ijedtem meg a dologtol, futottam mocsarban kereket cipelve, vigasztaltam az uruguay-i baratnomet, akinek meghalt a hat napos unokatestvere, viseltem a nemzeti kosztumot augusztus 20-an, megneztem a vilag legbenabb es ertelmetlenebb sorozatabol harom reszt(!!), jatszottam drogdilert a szinmuveszet osztalyomban, setaltam mindenfele ugy, hogy kozben lotuszulesben ultem, enekeltem Tavaszi szelet a kozossegi helysegben. Ez eleg eklektikus, de en elvezem.
Vasarnap megyunk valahova Holizni, es yaaay, ez olyan jo. :)
Most nem vagyok kepes tobbet irni, bocsanat, es kerlek, ne haragudjatok, amiert csak most, es csak ennyit, es csak igy, csak ekezet nelkul. Majd fogok meg. De egyszeruen ez csodalatos. Most pedig leszaladok a konyhaba, es megnezem, sutott-e valami finomat a sutikor az ehes diakoknak.
* * * *
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése